Majoros Richárd:
Két hét a nagyhalak birodalmában (1. rész)



Június eleje lehetett, amikor nagybátyám felvetette, hogy nem ismételjük-e meg a 2010-es őszi palotási túránkat. Mivel 2011-ben még nem voltam hosszabb horgászaton, jónak véltem az ötletet, és szerettem volna minél több napot egyhuzamban eltölteni a vízparton. Vágytam a csendre, a nyugalomra, a pihenésre, amit a pontyhorgászat nyújt nekünk.



Mindenre és mindenkire kiterjedő egyeztetések után úgy döntöttünk nagybátyámmal, Emillel, hogy október 8-tól eltöltünk két hetet kedvenc vizemen, Palotáson. Tudom, hogy ez a tó nagyon furfangos és manapság rendkívül nagy nyomásnak van kitéve, de úgy gondoltam, van egy kis tapasztalatom ezen a vízen, és eljött az idő ezt újra kamatoztatni…







Miluše Hájková:
Féktelen Szabadság



A floridai pontyhorgászatok során az ember kicsit visszarepül a múltba, miközben aligátorokkal hadakozva, szabad ég alatt táborozva fejti meg a folyó és a halak titkait…
Amikor még Amerika nem az volt, mint napjainkban, az Apalachee indiánok táborában hatalmas volt a nyüzsgés. A gyerekek játszadoztak és visongva rohangásztak a wigwamok között… Az asszonyok és leányok egy csoportja a tűzhelyeket készítette elő, míg mások a közeli vadonban szárazfát és fakérget gyűjtöttek a tűzrakáshoz. Az indián dobok ritmusa messzire elhallatszott.

Andy Chambers:
Tíz nap a szigeten-WCC után a Madine-tavon



Miután keményen végigdolgoztam a World Carp Classic versenyt, úgy éreztem, ideje lenne végre egy kicsit horgászni, és egy-két madine-i pontyot becserkészni. Már csak a helyszínválasztás maradt hátra, de ez – ismerve a tavat – nem is lehetett kérdéses.



A verseny során szememet végig egy – a vitorláskikötőhöz közel fekvő – kis szigeten tartottam. Az év során végig szépen fogták rajta a pontyokat, és a verseny alatt is adott nem egy 20 kiló felettit.
A sziget legtávolabbi csücskét választottam tehát horgászhelyemül, melyet Jim barátommal osztottam meg. A körülmények kiválóak voltak, a szél is megfordult, és felénk, az öböl irányába fújt. Alig vártam, hogy elkezdhessem a horgászatot.

Bujáki Géza: 

Bányatavi kalandozások (2. rész) - Idegen terepen

Ez a pontytúra nyárutón esett meg, és az idei esztendő egyik legemlékezetesebbje volt. Színhelye egy Pesthez közeli, kb. 150 hektáros öreg kavicsbányató, amelynek területe napról-napra növekszik, mivel az egyik végén jelenleg is kitermelés folyik.

Tomi barátommal kettesben kerekedtünk fel az egyhetes pecára, és olyan kalandok részesei lettünk, amelyekről a magunkfajta pontyozók mindig is álmodoznak.

Franz Eschberger :

Hideg téli éjszakák…

Az Újév körüli felhajtás nem én az esetem. Helyette inkább azzal szoktam tölteni az újévi szabadnapokat, hogy megpróbálom partra terelni a tél első pontyát – gyakran akár szélsőségesen nehéz viszonyok között is…

Idén külföldön próbáltunk szerencsét, olyan körülmények közt, amelyek nagyon távol voltak az ideálistól a mínusz 16 °C-os hőmérséklettel és a mindent beborító hóval. Az ilyen feltételek sok horgászt elbátortalanítanak – ők inkább azt választják, hogy elhalasztják évnyitó túrájukat a tavasz első napsugaraiig –, engem azonban vonz a hideg, a csend, a bizonytalanság, a kihívás és a szabadság érzése, amit egy zavartalan téli tó tud nyújtani. És ha még halat is sikerül kézbe fogni… Mi mást is lehetne kívánni!

Bordás József:

A nagypontyhorgászat – lépcsőről lépcsőre (1. rész)

…Richard Walker 1952. szeptember 13-án fogott 44 fontos (19,93 kg) pontya tekinthető az első legendás és elnevezett halnak. A ponty neve Clarissa lett – széljegyzetként megemlíteném, hogy Richard volt, aki elkezdte elnevezni a példányokat. Ez a hal később a londoni állatkertben élt…

…Most viszont a „bázisország” után jöjjön Európa, hiszen a kronológiát tekintve szinte ugyanúgy űzték a pontyot az öreg kontinens horgászai akár az angolok. DE! Mivel itt a klíma, a természetes táplálék és a pontyok génállománya eltérő a szigetországihoz képest, így az egyedsúly is más, mondhatni gigantikus. Hiszen mindjárt ott van a legendás dél franciaországi Cassien. Kevin Ellis 1984-es 34,45 kg-os pontya mondhatni történelmi volt.

Bujáki Géza:
Bányatavi kalandozások (1.rész)



Egy nagy bányatavon pontyozni mindig rendkívül izgalmas, és óriási kihívás is egyben.
A tiszta víz, a hatalmas mélységek, a változatos mederalakulatok számomra különlegesen izgalmasak.

 

Ezen vizek mindegyikének megvan a saját titka, melyik időszakban, a tó melyik részén, milyen mélységekben, milyen csalival, mely szerelékkel lehetünk a legeredményesebbek. A bányatavak mindegyikét ismerni kell, és higgyék el nekem: nagyon nehéz megfejteni a mélységek titkát – de éppen ez, a kiismerhetetlenségük teszi őket oly csodálatossá…
Az idei évben is jónéhányszor szerencsét próbáltam kedvenc helyeimen Az első túra május közepén indult, éppen a pontyívás előtti időszakban kerekedtünk fel. A körülmények nem voltak a legkedvezőbbek: fehérlő felszín – a nyárfavirágzás éppen a csúcsponton járt –, valamint feszített víztükör, és 30 °C feletti kánikula jellemezte napjainkat, magyarán a pontyozók rémálmába csöppentünk…






Andy Chambers:
Bevezetés a digitális önfotózásba 
 

Rövid kalauz ahhoz, hogyan készítsünk halas képet, ha egyedül horgászunk
 

Az elmúlt évben sokan mondták, hogy nagyon tetszenek nekik a fényképeim, főleg, mert magamat tudom fotózni. Az általam űzött horgászmódszer – vagyis hogy hosszú ideig, elhagyatott vizeken horgászom egyedül – néha szinte lehetetlenné teszi, hogy bárki is lefotózhasson, így meg kellett tanulnom, hogy rendes fényképeket csináljak magamról.

Ismerőseim mondták, hogy egyszer-kétszer próbáltak magukról képet lőni, de nem sikerült és fel is adták. Nem véletlenül: van egy csomó dolog, amit gyakorolni kell, aztán megint még több gyakorolni való, ha jót akarsz alkotni. Én évek óta készítek magamról képeket, ám még mindig van tanulnivalóm. Az igazat megvallva már húsz éve fotózom, de minden nap tanulok valami új apróságot. Ez önmagában is remek hobbi lehet; egy kis extra gondolkodás és tudás a témában, pedig az átlagos képeket is különlegessé tudja változtatni. Mivel a többség semmit nem tud arról, hogyan kell magunkról képet készíteni, ezért az elejétől, lépésről-lépésre bemutatom, hogyan és mivel csinálom én.

 





Inhof András:
Elektromos kapásjelzők- és kiegészítők

 

Tévhit, hogy az elektromos kapásjelzők nélkül nem lehet horgászni, de egy többnapos túrán segítenek ellensúlyozni az éberségünk csökkenését. Állandó viták témája a bojlis horgászok és a hagyományos módszert űzők között, de ésszerű használatuk esetén – úgy gondolom – nincs miről beszélni.



Miért is van szükség rájuk? Mert felhívják a figyelmünket arra, hogy a csalink iránt érdeklődés van. A horgászrend kimondja, hogy a bevetett készségektől annyira távolodhatunk el, hogy kapás esetén azonnal reagálni tudjunk! De arról nem szól a szentírás, hogy közben például aludni, elbóbiskolni nem szabad a botok mellett. A bojlizás, illetve effektív a pontyhorgászat nem tartozik a pörgős horgászatok közé. Sokszor napokat kell ülnünk egy-egy jobb halért. És ki az az ember, aki 24-48 vagy akár 72 órát is kibír meredt szemekkel a jelzőt bámulva? Na ilyenkor jön jól egy hasznos kis eszköz, ami segít közvetíteni nekünk azt, hogy munkánk és kitartásunk meghozta gyümölcsét.