Karel Nikl – a szenvedélyes profi

Bujáki Géza riportja 

Fürdőkádban gyúrt bojlival kezdte, kietlen szerb vidékeken kereste az izgalmas vizeket, echós szekeresekkel barátkozott Romániában a parton, nálunk versenyeken indul és nyer, de bejárta szinte egész Európát is a pontyokért… Fogott olyat is, amire sokan csak áhítoznak, s mindeközben felépített egy sikeres, európai hírű csaligyártó céget a semmiből.

A cseh horgászokat nem kell bemutatni a Pontyvilág olvasóinak, hiszen évtizedek óta látogatják a vizeinket, olvashatunk tőlük cikkeket, valamint ott vannak rengeteg hazai – illetve európai – versenyen, sőt jó eredményeikkel írják be magukat krónikákba. A termékeinek magyarországi forgalmazását hamarosan megkezdő Karel Nikl is letett már néhány kiváló helyezést az asztalra, legutóbb a Desedán bizonyított – erről és minden másról kérdeztük.

Bujáki Géza:

A közeli dél vadjai

A balatoni pontyozásnak mindig egyedi hangulata, különleges varázsa van. Sokunknak gyerekkori emlékek, élmények kötődnek a tóhoz, de akik először járnak felé, azokat is magával ragadja a hatalmas víz, annak meghódítása, a benne élő halak legyőzése.

Én sem tudok elszakadni a magyar tengertől, vissza-vissza kell térnem, hogy újra magamba szívhassam a semmihez sem hasonlítható illatát, belecsöppenjek – ha csak egy időre is – egyedi atmoszférájába. Legutóbb a tó déli partján állítottam fel sátramat.

Az utóbbi években hallhattunk-láthattunk rekordlistára kívánkozó balatoni pontyfogásokat, sőt a Pontyvilágban is olvashattunk néhány beszámolót kapitális példányokról. A jobbak régóta jellemzően az északi oldalon akadnak horogra; az ottani mélyebb vizek, a sok helyütt akár száz méterig benyúló nádasok, a több kilométeres védett szakaszok ígéretes helyeknek számítanak. Magam is próbálkoztam már az északi part több részén, sikerült is néhány szebb jószágot akasztanom, ugyanakkor egy ideje már tervezgettem, hogy a délin is szerencsét próbálok. Az utóbbi két évben az apadás miatt el kellett halasztanom a bevetést, de az elmúlt tél, illetve a tavasz csapadékbőségének hála idén ismét elérte az ideális év eleji szintjét a tó.

Hartmann Tamás:

Előkék minden helyzetre

– „csodarigek” innen nézve (2. rész)

Az előző hónapban már részletesen kifejtettem, hogy a végszerelékek nem csak számunkra fontosak (hogy kitöltsük két kapás közt az időt – vagy a téli hónapokat – a kötözgetésükkel), hanem talán a legnagyobb jelentőségű tényezőnek számítanak a helykeresés mellett.

Hiszen nem elég megtalálni a pontyot, utána még el kell „hitetni” vele, hogy teljesen felesleges bármitől is tartania – csak a táplálék közt kutat…    És akkor… bamm… Már akad is a horog. Jöhet a fárasztás!